MUZEUM@DIGIT 2013 előadások
Az előadások címére kattintva elérhetőek a prezentációk, a képekre kattintva pedig megtekinthetőek az előadások videófelvételei.
Sz. Fejes Ildikó: Múzeumi digitalizálás az Európa 2020 stratégia tükrében
Az előadás elsődleges célja egy rövid kitekintés a 2014 – 2020 közötti európai uniós költségvetési periódus kínálta lehetőségekre. Mi az Európa 2020 stratégia és miért fontos a múzeumok számára? Milyen prioritások és kiemelt kezdeményezések fogalmazódnak meg benne? Hogyan tudnak a múzeumok csatlakozni a stratégia fő irányvonalaihoz? Milyen programokhoz és mely fejlesztési területekhez kapcsolódhatnak a jövőbeli múzeumi digitalizálási projektek? Többek között ezekre a kérdésekre kíván válaszolni – a remények szerint emellett gondolatébresztő – előadás.
Kneisz Ferenc: Digitális tartalom az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli projektjeiben
és Németh Edina: Digitális tartalom az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli projektjeiben
A digitális tartalom szerepe az i2010-ben és a Digitális Menetrendben.
Kapcsolódó fő infokommunikációs (IKT) projektek (FP7 és CIP ICT PSP) éves programjai, benne a digitális tartalom téma változása az évek során, Europeana, mint zászlóshajó. A projektek kiválasztásának és értékelésének szempontjai, magyar szereplők.Implementáció, érdekesebb projektek. Változások a 2014 – 2020-as ciklusban, Horizont 2020 és a benne rejlő lehetőségek a digitális tartalom szempontjából. Szerzői jogi kérdések a digitális tartalomban.
Máray Tamás: NIIF szolgáltatások a múzeumok számára
Európa minden országában működik egy ún. „kutatói hálózati” szervezet. Magyarországon ezt a feladatot – csaknem 30 éve már – az Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet látja el, amely – amellett, hogy a teljes köz- és felsőoktatási intézményrendszert, valamint a kutatóintézeteket kiszolgálja, a hazai közgyűjteményeknek is biztosítja a korszerű informatikai háttérszolgáltatást, azaz a hálózati kapcsolatot és az erre épülő számtalan alkalmazást. Az előadás bemutatja, hogy jelenleg melyek azok a fejlett informatikai szolgáltatások amelyek többek között a múzeumok számára is díjmentesen rendelkezésre állnak.
Mayer Erika: Virtuális múzeumi séta a szerzői jogász szemével
Az információs társadalom korában a szerzői jogvédelem alatt álló művek felhasználásának is új dimenziója alakult ki. Egyre nagyobb az igény a művek digitalizálására, azoknak interaktív módon történő hozzáférhetővé tételére . A művek digitalizálása azok megőrzése szempontjából is jelentőséget kap. Otthonunkban, a monitor előtt ülve a világ távoli pontján lévő múzeumi gyűjteményekben barangolhatunk, élvezhetjük a műalkotásokat virtuális látogatás keretében. De ma már valamire való kiállítás sem képzelhető el interaktív, számítógépes installáció nélkül, amellyel a látogató a bemutatott művekről szerezhet bővebb információt, vagy éppen játékos formában ismerkedhet meg azokkal. A szerzői jog bár törekszik arra, hogy a művek új típusú felhasználásaira megfelelő szabályozási választ adjon, ez a törekvés az infokommunikációs technológiák rohamtempójú fejlődése, a folyamatosan változó felhasználási módok és szokások miatt szinte lehetetlen kihívást jelent. Az előadás során ezekre a kérdésekre, szabályozási nehézségekre tekintünk rá.
Ivacs Gabriella: A szerzői jog dilemmái az Europeana, a kulturális örökség és archìvumok kapcsán
A gyors technológia változások, a hálózatos társadalom követelményei arra késztetenek bennünket, hogy átértékeljük a hozzáféréssel kapcsolatos eddigi jogi környezetet. A nyìlt hozzáférés mozgalma (Open Access) több mint egy évtizede küzd a szerzői jog reformjáért, a Creative Commons és ehhez hasonló alternatìv licenszek ma már lehetővé teszik a kurrens digitális tartalmak szélesebb körben való megosztását. A tudományos publikációk nyìlt hozzáféréséért folytatott erőfeszìtések eredményeképpen az üzleti modellek is módosulnak, bár egyes szakemberek a „commodification of cultural goods” miatti aggodalmukban tovabbra is szerzői jog radikálisabb átalakìtását sürgetik. A kulturális javak elérhetővé tétetele nem csak a hagyományos nemzeti „memory” intézmények működését érinti, hanem a pán-európai identitás sarkalatos tézise, de egyben az európai digitális piacon lehetőséget teremt a kis- és középvállakozások számára is. Az Europeana létrejötte fontos állomás, számos tekintetben exponálta a szerzői jog és hozzáférés okozta konfliktusokat. Az előadás célja, hogy áttekintse az erre adott válaszokat, a megoldatlan problémákat különös tekintettel az archivumi gyűjteményekre.
Bánki Zsolt: A közgyűjteményi integrált rendszerek konvergenciája
Bár az egyes közgyűjteményi integrált rendszerek funkcionalitásukban, filozófiájukban jelentősen eltérnek egymástól, mégis megfigyelhető egyfajta közeledés közöttük. A különbségek lényegében a gyűjtemények tartalmából (magából a gyűjtött objektumokból) és belső szerkezetéből szervesen fakadnak, és indokoltak, származhatnak az időben eltérő fejlődési utakból, és az egyes intézménytípusok igényeiből is. A konvergenciát elsősorban az egységesülő szolgáltatási igények és környezet kényszeríti ki, amelyben a különböző forrásokból származó kulturális örökségi tartalmaknak egységes szolgáltatási környezetben kell megjelennie. A jövő integrált rendszerei olyan közgyűjteményi „termékcsomagok” lesznek, amelyek képesek lesznek kiszolgálni az egyes közgyűjteményi ágak sajátos igényeit úgy, hogy közös kommunikációs réteget képeznek a különböző tartalmak integrációja és szolgáltatása számára.
Káldos János: A könyvtári digitalizálás és az ELDORADO
A „Könyvtári digitalizálás és az ELDORADO” című előadásban bemutatásra kerül az Országos Széchényi Könyvtár irányításával 2012-ben indult ELDORADO-projekt, amely elsősorban a könyvtári dokumentumok jogszerű elektronikus szolgáltatását fogja megoldani. A projekt sok szálon kapcsolódik a digitalizálás általános és könyvtári problematikájához is. Az előadás bemutatja, hogy az ELDORADO-projektben létrejövő új rendszer, hogyan tölthet be központi szerepet országosan a könyvtári digitalizálás területén, és miként ösztönözheti a digitális archiválást és a sokrétű szolgáltatás-rendszer kialakulását.
Szatucsek Zoltán: Európai levéltári projektek, a levéltárak és az Europeana
Az előadás a közgyűjteményi domének digitalizálási tevékenységével szemben támasztott eltérő és hasonló követelményekkel indít, majd bemutatja az Európai Levéltári Portál (APE) fejlesztésének két szakaszát, a projektek célját, előrehaladását és jelenlegi státuszát.Az APE portált alkotó konzorcium jelenleg 28 nemzeti levéltár alkotja, a jelenlegi szakaszban a regionális, egyetemi és egyházi levéltárak csatlakozását tűzte ki célként. A portál egyedülállóan gazdag tartalmat halmozott fel, 95 levéltári intézményből több, mint 40 millió iratot szolgáltat. Legfőbb erénye a szervezeti és technológiai fenntarthatóság, ami a gyorsan változó intézményi és pénzügyi környezetben kiemeli a hasonló vállalkozások közül. A portál erős szakmai szabványokon alapul, hozzájárul ezek terjesztéséhez és egyúttal az európai szintű szakmai integrációhoz.
Az előadás a magyarországi cross-domain kezdeményezésekkel szembeállítva igyekszik hangsúlyozni, hogy a portál sikerének fontos összetevője az elgondolás mögött rejlő finanszírozási modell, ami a tartalmak decentralizált őrzésén és a publikálás közösségi finanszírozásán alapul. A fejlesztés során kiemelt szempontot jelent az Europeánával való interoperabilitás, az előadás kitér ennek lehetőségeire és nehézségeire is. A magyarországi levéltárak közvetlenül kapcsolódnak a portálhoz, a nemzeti levéltár csak koordinációs szerepet játszik. Az előadás bemutatja azt is, hogy hogyan kapcsolódható a Magyar Nemzeti Levéltár publikálási tevékenysége az APE és Europeana portálhoz.
Kenyeres István: Levéltári digitális tartalomszolgáltatás és fejlesztések: Magyar Levéltári Portál, E-Levéltár és az E-Levéltári Portál
A magyarországi levéltárak közös portálját 2008-ban hozta létre a kulturális minisztérium megbízásából Budapest Főváros Levéltára. A Magyar Levéltári Portál (MLP) elsősorban a megyei és városi levéltárak közös felülete kívánt lenni, de később a kezdeményezéshez csatlakozott a Magyar Országos Levéltár is. Az MLP adatbázis-szolgáltatásai folyamatosan bővültek: ma már 7 tematikus adatbázisban mintegy 3 millió digitális felvétel érhető el. 2009-től EU-s támogatással megkezdődött az Elektronikus levéltári program megvalósítása is, amelyben a megyei levéltárakat is magában foglaló Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest Főváros Levéltára valamint a Nemzeti Infokommunikációs Zrt (NISZ) vesz részt. A projekt eredményeként nemcsak az elektronikus iratok szakszerű átvételét és archiválását szolgáló rendszer kerül kiépítésre, hanem a levéltárak jelentős digitalizálási eszközparkhoz is jutottak. A rendszer részeként létre hozandó Elektronikus Levéltári Portál szolgáltatásai lehetővé teszik az interneten történő levéltári kutatást, a digitalizált tartalmak automatikus és egységes hozzáférését.
Horváth Ádám: Linked open data
Az előadás a web és a szemantikus web közötti különbségek megvilágításán keresztül mutatja be a szemantikus webet, annak előnyeit, és technológiai sajátosságait. Az előadás kitér a szemantikus webes utasítások megalkotására is, valamint olyan kulturális intézményeket is bemutat, amelyek már publikáltak adatot a szemantikus weben, és végül felsorol olyan működő alkalmazásokat, amelyek kiaknázzák a szemantikus webet.
Regine Stein: A LIDO gyakorlati felhasználása
A Lido a múzeumi szférán belüli együttműködésből nőtte ki magát, azzal a céllal, hogy egy egységes megoldást kínáljon a kulturális tartalmak kezelésére, tárolására, és webes megosztására. A LIDO a CIDOC fogalmi modell (CIDOC-CRM / ISO 21127) alkalmazásaként standardizált, és gazdag leíró tulajdonságokkal jellemezhető formátum. Az előadás bemutatja a LIDO modellt, és használatát egy sor gyakorlati példán keresztül.
Palkó Gábor: Digital Philology, Publishing Scholarly Text Editions Online
A digitális kulturális örökség területén a legfrissebb trendek az elemek összekötéséről szólnak. Ez a folyamat alapvető fontosságú a különnemű forrásokból összegyűjtött (aggregáció) adatok felhasználásában. Az automatikus linkelési eljárások ígéretesek, de ugyanakkor problematikusak is, hiszen az elemek között létrehozott automatikusan generált kapcsolatok minősége javítható, de sohasem garantálható. Ezért azok a források, amelyek magas színvonalú és ellenőrzött kapcsolódások hálózatát nyújtják, különösen értékes anyagok. A tudományos/kritikai filológiai munka a szövegváltozatok összevetésével és külső szövegkapcsolatok azonosításával olyan szövegmátrixot hoz létre, amely alulreprezentált a digitális örökség mai online világában.
Marzia Piccininno: Aggregációs modellek Olaszországban
Az ICCU-t (Central Institute for the Union Catalogue of Italian Libraries ) 1951-ben alapították a teljes nemzeti bibliográfiai nyilvántartás létrehozására. Az ICCU a digitalizálási standardok és irányelvek, valamint a kulturális örökségi forrásokhoz történő integrált hozzáférési együttműködések területén komoly szakértelemmel rendelkezik. A Kulturális Örökségvédelmi Minisztérium (Ministry for Cultural Heritage and Activities) megbízásából nemzeti szinten koordinálja a nagyobb digitális kulturális örökségvédelmi aggregációs projekteket, így az Internet Culturalet az olasz könyvtárak digitális forrásának portálja, és a Culturaltaliat, az Europeana nemzeti kulturális portálja és aggregátora. Ezek - az ICCU által koordinált - kezdeményezések teljes mértékben integráltak az Europeana projektekkel (pl. AthenaPlus).
Gunther Reisinger : Digitális forráskritika muzeológiai kontextusban
A szerző forráskritikai szempontból vizsgálja a digitális / digitalizált tartalmakat Lehet-e, és ha igen, milyen feltételekkel tekinthetők tudományos forrásoknak a digitálisan keletkezett / vagy digitalizált tartalmak. A módszer különbséget tesz a különböző művészeti formák és a hozzájuk kapcsolódó digitális források között és felfedi a fenomenológiai párhuzamosságokat. Ezek az új tendenciák egyrészről új lehetőségeket teremtenek a művészettörténeti kutatások terén, másrészről rámutatnak a forrásalapú kutatásokban rejlő módszertani veszélyekre is.
Gordon McKenna: A gyűjteménykezelő rendszerek hatása a múzeumokra
A gyűjteménykezelő rendszer (Collections Management System – CMS) a legfontosabb eszköz a múzeumok számára a gyűjtemények kezeléséhez. Az előadás bemutatja a gyűjteménykezelő rendszerek történetét, az ágazati és nemzetközi szabványokat, a Spectrumot, és az Europeana Inside projektet.
Marcin Werla: Az Europeana lehetséges jövője: felhőmegoldások
A Cloud manapság egy felkapott kifejezés, az ICT számos alkalmazási területén használják, gyakran divatos helyettesítőként az IT outsourcing helyett. Így főleg azok számára, akik még nem merültek el mélyebben a „Felhőben”, nehéz megállapítani, hogy milyen újdonságokat tud a Cloud nyújtani a kisebb és nagyobb kulturális intézmények számára. Az előadás célja, röviden bemutatni azt, hogy miért különlegesek a „Cloud technológiák”, valamint ehhez kapcsolódóan szó lesz két nemrégiben indult EU projektről (Europeana Cloud, LoCloud). Mindkét projekt középpontjában a „Cloud technológia” használata áll a kulturális örökség szektorban: az első projekt a metaadat aggregátorra és az Europeana-ra, míg a második a kis kulturális örökségi intézményekre fókuszál.
Roxanne Wyns: Aggregácios modellek Európában – a Belga példa
Az előadás a belga kulturális aggregácios modell felállításnak nehézségeit mutatja be. A digitális kultúra regionális jelentőségű ügy, ezért a nemzeti, vagy globális szabványok és kezdeményezések nem érvényesek a digitális kultúra területén. A Belga együttműködés több különböző nyelv használatát igényelné, ami megnehezíti a technológiai fejlesztést, és az adatok kezelését egyaránt. Ezzel együtt léteznek figyelemre méltó kezdeményezések az országban. Ilyen a 2005-ben indult Erfgoedplus.be, amely fontos szerepet játszott az Europeana projekt helyi kivitelezésében. Az előadás bemutatja a Flamand kormány által, egy Flamand aggregációs szolgáltatás beindítása érdekében rendelt megvalósíthatósági tanulmányt is, illetve a legfontosabb, jelenleg is használatban lévő aggregácios modelleket, és regionális szintű kezdeményezéseket.
Ross Parry: A posztdigitális múzeum
A digitális média teljes létjogosultságra tett szert a múzeumokban, alapvető szerepet játszik a múzeum irányelveinek és stratégiájának megszabásában. A digitális média ma már nem új technológiaként jelentkezik, nem betolakodó, hanem ismerős és elvárt. A kiállítások és a programalkotás során ma már nem kell választanunk a digitális és a nem digitális között, hanem, a kettő, egymást erősítő hatását használhatjuk.
Az előadás kísérletet tesz a „digitális forradalom utáni” múzeum bemutatására, A „post-digitális” fogalom bevezetésével az a célja, hogy bizonyítsa, a múzeumokban az új média elfogadásával bekövetkezett a fordulópont, az a pillanat, amikor az új technológia normatívává vált. Nem célja azt sugallni, hogy az új technológiát minden múzeum egyenlő mértékben és teljes körűen magáévá tette, hanem inkább számos (nemzeti) múzeumon keresztül bemutatni, a digitális média jelenlétét a szervezeti struktúrákban és stratégiákban. Mindezek mellett, megvizsgálja az új médiának milyen hatása van a muzeológiai kutatásokra.
