3. Szervezeti kultúra – munkakultúra

A szervezeti kultúra fogalma sokféle definíciót takar, egyszerű megfogalmazás szerint a szervezet tagjainak viselkedését és tudatvilágát vezérlő szabályozó rendszer. Egy hatékonyan működő, sikeres szervezet jól definiált küldetéstudattal (misszióval), markáns értékrenddel és kiforrott szervezeti kultúrával rendelkezik.

 

A szervezeti kultúra szintjei:

ALAPFELTEVÉSE, PREMISSZÁK		Adottság, láthatatlan, nem tudatos
ÉRTÉKEK, IDEOLÓGIÁK		Tudatosság magasabb szintje
JAVAK, KÉPZŐDMÉNYEK		Látható, de többnyire nem megfejthető

 

1. szint: Javak és képződmények szintje
Ez a réteg a szervezet környezet felé tanúsított magatartásformák, erkölcsi, etikai megnyilvánulások, szokások, mesterségesen létrejött normák szintje. A külső szemlélő számára könnyű megfigyelni, de nehéz megérteni.

2. szint: Értékek, ideológiák szintje
Ez a szint jobban kötődik az egyénhez, annak családi és társadalmi hátteréhez, ide tartoznak az egyén és a csoportok viszonyai, a csoportokhoz tartozás belső normái. A normákat azok egyének alakítják ki, akik a csoport és a szervezet működésében befolyással bírnak, de az általuk javasolt megoldások csak akkor kezdenek működni, ha a gyakorlat igazolta őket.

3. szint: Alapfeltevések és premisszák szintje
Ezen a legabsztraktabb szinten jelenik meg a nemzeti kulturális sajátosság, az egyén és a természet, az egyén időhöz és térhez való viszonya stb.

A szervezeti kultúrából adódóan a szervezet minden tagja hozzájárul a szervezetről kialakult képhez, mely egyéni és szervezeti „hozzáállást” a szervezet menedzsmentjének tudatosan kell irányítania. Ennek a feladatnak a megoldásában a szervezet public relations tevékenysége döntő szerepet játszik.