MUZEUM@DIGIT 2017 előadások
Bánki Zsolt - Sz. Fejes Ildikó: Digitális társadalom - múzeumi digitalizálás. Múzeumok lehetőségei a KDS tükrében
Felgyorsult világunk, napjaink digitális társadalma új kihívások elé állítja a múzeumokat is. Az analóg, helyhez kötött – gyakorta egyedi kulturális örökségi tartalmakhoz való hozzáférés hagyományos útjai mellett új, korábban ismeretlen kommunikációs csatornák és tartalmak állnak az intézmények rendelkezésére. Az információs társadalom létrehozta azt a technológiai feltételrendszert és szemléletbeli változást a múzeumokban, melyek révén az elszigetelten épülő gyűjteményi adatbázisok megnyíltak a digitális tartalomszolgáltatás számára, megteremtve ezzel a helytől és időtől független kultúra-befogadás lehetőségét. 2017 júniusában fogadta el a Magyar Kormány a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégiát, meghatározva ezzel az elkövetkező évek digitalizálási prioritásait a múzeumi ágazatban is. A stratégia komoly lehetőséget jelent a muzeális intézményeknek, hogy felgyorsítsák digitális tartalmaik előállítását és publikálását. A folyamatot a jelenlegi helyzetkép ismeretén alapuló, és a stratégia célkitűzéseinek megvalósítását támogató ágazati szakmai elképzelések segítik.
Kómár Éva: A MuseuMap múzeumi aggregációs szolgáltatás megújítása a Közgyűjteményi Digitalizációs Stratégia keretében
A MuseuMap szolgáltatást egy pilot program keretében 2015-ben indította el a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központja. A vállalkozás célja, hogy összegyűjtse a hazai digitális kulturális örökségi tartalmakat, és azokat a MuseuMap portálon elérhetővé és kutathatóvá tegye a szakma, illetve a nagyközönség számára. Reflektálva a digitális világra jellemző, folyamatosan változó felhasználói igényekre, valamint az idén elfogadott Közgyűjteményi Digitalizációs Stratégia irányelveire az OMMIK középtávú stratégiát dolgozott ki a tartalmak begyűjtésének felgyorsítására, a közzététel hatékonyabbá tételére, a portálfelület megújítására. Kiemelt feladatának tekinti, hogy a jövőben a hazai múzeumok digitális tartalmai oktatási segédanyagként is hasznosuljanak mind a formális, mind a nonformális képzési környezetben egyaránt.
Dr. Tokai László: Állami vagyonra vonatkozó adatkezelés a felhő szolgáltatásban
A nemzeti kulturális örökség vagyontárgyainak kezelői általi felhőszolgáltatások igénybevételéből eredő adatvédelmi, adatkezelési, adattárolási, adattovábbítási, adatfeldolgozási biztonsági kockázatok elemzésének, szerződéses kezelésének struktúráját jelentős mértékben meg kell, hogy határozzák a nemzeti vagyon tárgyai adatainak kezelésére vonatkozó előírások, melyek a szolgáltatás igénybevétele feltételei kialakításánál, a felhőszolgáltatást igénybe vevő fokozott gondosságát igénylik.
Káldos János: Az OSZK digitalizálási tervei és Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia
Az OSZK-ban az ezredforduló óta folyik digitalizálás, de az elmúlt év végén hozott kormányhatározatban rögzített támogatás segítségével lehetőség nyílt a digitalizálás és a digitális szolgáltatások megújítására. A Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégiához kapcsolódóan elkészült az OSZK digitalizálási stratégiája és készül a szolgáltatási stratégia is. Az előadásban az OSZK digitalizálási és szolgáltatási stratégiájának legfontosabb céljait, valamint a célok eléréséhez szükséges feladatokat és a jelenlegi helyzetet ismertetem. Ezen kívül szó esik még a magyarországi könyvtárak a KDS-hez kapcsolódó digitalizálási stratégiájáról és az könyvtári aggregáció lehetséges modelljéről.
Szatucsek Zoltán: A Nemzeti Levéltár digitalizálási stratégiája a KDS tükrében
Mivel egyedi iratokat őriznek, a digitális másolatok korlátlan kommunikálhatósága a levéltárak számára más közgyűjteményekkel való összevetésben is rendkívüli lehetőség. A Magyar Nemzeti Levéltár 2015-ben elfogadott digitalizálási stratégiája eddig nem kapott nagy publicitást, mivel azonban nem sok intézmény rendelkezik hasonló dokumentummal a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia ráirányította a figyelmet. A stratégia három évvel a levéltári integrációt követően készült, hogy az első évtized tapasztalatai alapján rendet teremtsen ezen az új és dinamikusan fejlődő szakmai területen. A nemzeti levéltár tevékenységét összhangba hozza az európai és hazai kormányzati stratégiákkal, az intézmény pénzügyi lehetőségeihez képest reális célokat tűzzön ki. Fontos célja, hogy útmutatást adjon a levéltári anyag kiválasztásához, a belső folyamatok összehangolásához, kiemelten figyelembe véve a digitalizált anyag hosszú távú megőrzését és tudományos igényű publikálását. Az előadás a tanulságok hasznosítása érdekében szemérmeskedés nélkül beszámol a nehézségekről, zsákutcákról és a megoldásra váró feladatokról.
Katona Júlia: Europeana - integrációs lehetőség a hazai közgyűjtemények számára
Az Europeana, melynek célja, hogy az európai kulturális örökséget minél szélesebb körben tegye ismertté és elérhetővé, az elmúlt években jelentős átalakuláson ment keresztül. A legnagyobb európai aggregációs portál a „mennyiségi” tartalomszolgáltatásból a „minőségi” online publikálás irányába mozdult el, ahol prioritást élvez a már megjelent digitális tartalmak kreativ újra-felhasználása, és több szálon fut a kulturális örökség különböző szegmenseinek valorizálása. Hogyan, milyen eszközökkel történik mindez? A magyar közgyűjtemények pedig hogyan kapcsolódhatnak be ebbe a második fázisba lépett publikációs folyamatba? Az előadás egyúttal összegzi az előadónak az Europeana Members Council tanácsosaként 2017 januárja óta eltelt szűk egy évét.
Elżbieta Wysocka: Filmarchívumok és új média gyűjtemények a művészeti múzeumokban
Az új médiaművészetet gyűjtő intézmények – a megfelelő eszköz hiányában – rákényszerültek arra, hogy újfajta, mindent átfogó dokumentációs modellt határozzanak meg, és egy olyan szoftvert hozzanak létre, amely lehetővé teszi a komplex, idő-alapú média alkotások leírását. Okos fejlesztéssel egy gyűjteménykezelő rendszer képes lehet arra, hogy megjelenítse egy médiaművészeti alkotás életciklusát és új szövegkörnyezetbe helyezze a leírásokat, továbbá hogy megalapozza a katalogizálás feltételeit – figyelembe véve a tárgy egyéni jellemzőit. Ezen kívül elvárás a rendszerrel szemben, hogy hasznos konzerválási dokumentációt generáljon a hitelesség és az alkotások integritásának megőrzése érdekében. Az előadás a filmarchívum és az új média példáján keresztül mutatja be egy ilyen program működését és az ezen alapuló munkafolyamatot.
Répászky Lipót: A közösség szerepe az audiovizuális örökség hosszantartó megőrzésében
Az audiovizuális archívumok több évtizedes múltra tekintenek vissza. Az elmúlt időszakban nagymértékű átalakuláson mentek keresztül, hiszen a hordozó (film/kazetta) alapú archívumok klasszikus fizikai tárolása kezd háttérbe szorulni, és rengeteg tartalom már digitálisan is érhető, míg az eleve digitális archívumok (TV archívumok) folyamatos konverziós lépéseket kénytelenek megtenni, egyre nagyobb tárolási, transzkódolási és feldolgozási kapacitásokkal.
Ezen archívumok mellett viszont előtérbe került egy olyan igény, hogy a különböző intézmények (iskolák, kistérségi TV-k, múzeumok, könyvtárak) saját tartalmaikat is szeretnék archívumokba rendezni, főként a kompetenciahiány az audiovizuális technológiában, valamint az előálló tartalmak számossága miatt. Az ilyen közösségek képesek egy megfelelő platform megléte mellett, saját maguk gyűjtemény kialakítására és adminisztrálására. Amennyiben e mögött egy jól szervezett, egységes modell működik, akkor a közösségi archívum létezése relevánssá válik.
Ráduly György: A Filmarchívum és a megőrzés kérdése
A Magyar Nemzeti Filmarchívum alapfeladatai közé tartozik a magyar filmörökség hosszútávú megőrzése, hatékony terjesztése és a közoktatásban való felhasználása. Sokat hangoztatott érv a celluloid szalag mellett, hogy 120 évet már bizonyítottan kibírt, ugyanakkor ugyanezek a celluloid hordozók nem fognak még 120 évet kibírni, sőt kijelenthetjük, hogy versenyt futunk az idővel és az utolsó órában járunk, hiszen bomlandó anyagokról van szó, amelyek öregedését csak késleltetni lehet, megállítani nem. A digitális hordozók természetesen még nem bizonyították a maguk 120 évét, de ma nincs jobb lehetőség a digitalizációnál a terjesztésre, az állománymentésre, a restaurálásra és a filmek stabil, időtálló hordozókra való átmentésére.
Antonio Rodríguez: Kiállítások határok nélkül: lépjük át a határokat a média és a technológia segítségével!
Manapság a múzeumok folyamatosan új fejlesztések után kutatnak a média és technológia terén annak érdekében, hogy globális hozzáférést biztosíthassanak a gyűjteményeikhez és kiállításaikhoz. A sokszínű közönség számára különböző tartalmakat (szövegek, képek, videók) készítenek, amelyeket többek között az online galériákban és virtuális túrákban, valamint az okostelefonos alkalmazásokban is fel tudnak használni. Ezzel párhuzamosan zajlik az az interdiszciplináris párbeszéd is a művészet, a tudomány és a technológia között, amely számos lehetőséget kínál a múzeumok számára a látogatói élmény fokozására innovatív és kreatív módszerekkel, amelyek egy erőteljesebb és hatásosabb kiállítási élményt eredményeznek.
Rutger Rozendal: MuPop Museum
Az online elérhető, digitálisan megörökített tárgyak nem feltétlenül garantálják azt az élményt a felhasználók számára, mintha fizikailag egy múzeumban lennének. Az igazi kulturális élményhez a digitális tárgyakat szükséges egy múzeumihoz hasonló kontextusba helyezni. Erre megoldás a Pop-Up Museum, egy alacsony költségvonzatú, könnyen felállítható rendszer, amelyet úgy terveztek, hogy a kulturális intézmények maguk is könnyen létrehozhassanak interaktív kiállításokat. A pop-up kiállítások a múzeumoktól és galériáktól kezdve egészen az osztálytermekig bárhol elhelyezhetők.
Tarr Hajnalka: Fiatal autista alkotók művei a virtuális valóságban - Kiállítások digitalizálása és publikálása online
Az Autistic Art Alapítvány 2010-ben indította el autizmus specifikus művészeti programját, melynek keretében a lakóotthonokban élő fiatalok alkothatnak. Az autisták rajzainak számos olyan jellemzője van, mint például a repetíció, szerialitás, rendszerekhez való vonzódás, vagy geometrizáló tendenciák amelyek mentén izgalmas kapcsolatot találhatunk a kortárs művészetben fellelhető jelenségekkel. Erre a kapcsolatra épül legutóbbi kiállításunk is, ahol 39 hazai kortárs művészt állítottunk ki nyolc autizmussal élő alkotónkkal „Autizmus mint metafora” címmel a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben és a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Ennek a kiállításnak az anyagát bedigitalizáltattuk, virtuális szemüveg segítségével így továbbra is „látogatható” ez a páratlan anyag. A virtuális térben való találkozás az autizmussal különösen figyelemreméltó kapcsolat, lévén az autizmus a maga zártságával, izolált belső világával egyfajta speciális virtuális világ.
A Walter's Cube lehetővé teszi múzeumok és intézmények számára, hogy a kiállításaikat online elérhetővé tegyék. A technológia a legjobb kiállítás élményt biztosítja akkor, hogy ha a látogatónak nincs lehetősége a kiállítás fizikai megtekintésére. A digitális kiállítás mobilon, számítógépen és VR eszközön is elérhető. A Walter's Cube egy olyan fotó alapú technológiát fejlesztett ki galériák és múzeumok számára amivel lehetőségük van a kiállítási élmény digitalizálására és online megosztására. Az előadás során bemutatjuk a technológiát és egy konkrét kiállításon keresztül bemutatjuk a folyamatot egy intézmény szemszögéből.
Hadzijanisz Konsztantinosz - Mráv Zsolt: A Seuso-kincs 3D dokumentálása – Módszertan és megvalósítás
Az előadás a Seuso-kincs 3D digitális dokumentálásában követett módszereket mutatja be. A digitalizálást a Magyar Nemzeti Múzeummal és a Szépművészeti Múzeummal kötött együttműködésünk eredményeként 2016-ban kezdtük meg, az akkor elérhető 8 tárgy, valamint a Polgárdi ezüstállvány rögzítésével. Idén az újonnan Magyarországra visszakerült 7 tárgy digitalizálásával folytatjuk a munkát. Felmérésünk célja, hogy nagyfelbontású digitális 3D modelleket készítsünk a kincs tárgyairól, amelyek segítségével a kutatók nemcsak magukat a tárgyakat, hanem azok készítési technológiáit és a készítés során használt eszközöket is vizsgálni, azonosítani tudják.
Cristiano Bianchi: Múzeumi információmenedzsment rendszerek
1 és 10 közé tehető azoknak a szoftvereknek a száma, amelyeket egy tipikus múzeum digitális tartalmainak kezelésére és közzétételére használ – mindegyiket egy-egy különálló feladat ellátására. A gyűjteménykezelő rendszereket, a weboldalakat, az e-boltokat, stb. független és önálló klaszterekként kezeljük, anélkül, hogy ezen rendszerek között bármiféle kommunikáció történne. Az adat ezért több úton kerülhet a különféle a rendszerekbe, és így előfordulhat, hogy valahol nem az aktuális verziója szerepel – a rendszerek integrálása pedig igen költséges lehet. Éppen ezért a múzeumoknak szemléletváltásra lenne szükségük, hogy ne több különálló, vertikális rendszert használjanak, hanem figyelembe vegyék az információ integrációja szempontjából fontos holisztikus megközelítést is.
Sz. Fejes Ildikó: MuzeumStat. Több, mint statisztika
2012-ben határoztuk el, hogy kiépítünk egy olyan egyedülálló szolgáltatást, amely a múzeumokra vonatkozó szerteágazó adatokat egy rendszerben tárolja: az éves statisztikai adatokat, az intézményrendszert leíró adatokat, az európai uniós fejlesztések adatait, valamint a települési környezeti statisztikai adatokat. Azt hittük, viszonylag egyszerű feladat lesz. De tévedtünk. Az évek során folyamatosan egyre bonyolultabb problémákkal szembesültünk, az adatok közötti koherencia megteremtése nagyon sok emberi munkát igényelt. Míg csak számokat tartalmazó táblázatok állnak a rendelkezésünkre, addig a sok-sok szám nehezen átlátható és értelmezhető, ezért kiépítettünk egy az adatokat vizualizálva megjelenítő felületet, a MuzeumStat portált. Az adatvizualizálás újabb problémákat vetett fel: felszínre kerültek az addig ki nem mutatható adatszolgáltatási anomáliák, az intézményrendszer folyamatos változásából adódó adatértelmezési nehézségek. A megoldási lehetőségeken szünet nélkül dolgozunk, mivel egy dologban biztosak vagyunk: a múzeumokat érintő döntéseket nagyon sok esetben statisztikai adatok alapozzák meg. Amiket mi adunk meg magunkról.
Kecskeméti Gergely – Rózsa Dávid: A múzeumok nyomában: megújulás előtt az országos könyvtár-statisztikai adatgyűjtési rendszer
A könyvtár-statisztikai adatgyűjtés és -szolgáltatás tartalmi és formai korszerűsítésének igénye hosszú évek óta foglalkoztatja a könyvtárosokat. Az egyik figyelemreméltó minta éppen a tavaly bemutatott múzeum-statisztikai rendszer lehet. Az előadók ismertetik azokat a – zömmel szolgáltatásközpontú, és részben már jóváhagyott – változtatási javaslatokat, amelyek elengedhetetlenek a közkönyvtárak és a szakkönyvtárak tényleges tevékenységének és teljesítményének bemutatásához.
Simone Stoltz: Médiaoktatás az örökségi szférában
Az örökséggel foglalkozó intézmények médiahasználat terén elképesztő adatokkal rendelkeznek. Információközvetítőként és –befogadóként az intézmények önmagukban is médiumnak tekinthetőek. A munkánkat és életünket befolyásoló technológiai innovációk új készségek elsajátítását kívánják meg, és az intézményeknek is szükséges új hozzállást kialakítani a közönséggel való kommunikáció terén. A médiaoktatásban sokszor a generációs különbség nehezíti meg a digitális stratégia elképzelését, ezért a jövőbeli szakemberek képzésében arra kell törekedni, hogy a médiával kapcsolatos munkához szükséges készségeket és kompetenciákat is elsajátíthassák a hallgatók.
Micsik András: A COURAGE projekt
Az EU által finanszírozott COURAGE projekt a szocialista korszak kulturális ellenállási módjait térképezi fel a volt kelet-európai szocialista országok területén. A projekt ezen kulturális jelenségek fellelhető gyűjteményeinek történetét kutatja. Az események, szereplők, csoportok és gyűjtemények adatábrázolására egy Linked Data alapú regisztert használunk, melyet 70-nél is több kutató tölt adatokkal. A regiszter egy része már böngészhető a projekt honlapján.
Drótos László - Németh Márton: Webmúzeum, webkönyvtár, weblevéltár: közgyűjteményi felelősség a digitális kultúra megőrzésében
A digitálisan születő és állandó változásban, erodálódásban levő kultúra megőrzésének nálunk nincs kialakult módja, a közgyűjtemények tevékenységébe nem épült még be úgy, ahogy az analóg és a digitalizált objektumok kezelése. Pedig a 20. század vége óta sem társadalmi folyamatok, sem pedig egyének vagy intézmények történetét nem lehet megírni azok internetes leképeződéseinek kutathatósága nélkül. Az előadás az Országos Széchényi Könyvtárban indult webarchiválási projekt kapcsán hívja fel a figyelmet erre a feladatra.
